SZOLNOKI ANZIKSZ

2023. április 3. 19:00
Vármegyeháza díszterme
Fantázia-bérlet

Műsor

John Rutter: Vonószenekari szvit brit népdalokra – 1.tétel A Roving (Vándor)
Michele Mangani: Koncertmű két klarinétra és zenekarra
Édouard Lalo: Norvég fantázia
Felix Mendelssohn-Bartholdy: IV. A-dúr ,,Olasz’’ Szimfónia Op.90

Közreműködik

Fülöp Attila – klarinét
Balázs Péter – klarinét
Behán László – hegedű

Vezényel

Izaki Maszahiro

John Rutter angol kortárs zeneszerző és karmester elsősorban karácsonyi énekei és kórusművei révén vált népszerűvé. Zenekari szerzeményei közül talán a legkiemelkedőbb az 1973-ban írt Vonószenekari szvit, amelynek mind a négy tétele egy-egy jól ismert brit népdalon alapszik. A hangversenyen elhangzó nyitótételben egy vándor útja elevenedik meg a drámai hangvételű első taktusoktól az elsöprő erejű főtémán át a lágyabb, kedélyes részletekig.

Michele Mangani olasz zeneszerző klarinétművészként kezdte pályáját, játszott filharmonikus zenekarban és különféle kamarazenekari formációkban, majd fúvós- és vonószenekarok karmestere lett. Több mint 800 kamarazenekari és kórusmű szerzője, de szimfonikus és egyéb zenekarra írt műveinek száma is eléri a 300-at. Mangani két klarinétra és zenekarra szerzett koncertműve 2015-ös születése óta Európa számos hangversenytermében aratott sikert.

Éduard Lalo francia zeneszerző műveire spanyol származása miatt általában a latinos ritmus és dallamvezetés jellemző, ami az 1870-es években kezdett divatossá válni Párizsban. A hegedűművészből lett komponista 1878-ban hegedűre és zenekarra írt fantáziájához azonban egy északi nép, a norvégok népzenei anyagából merített ihletet. Egy évvel később Lalo rapszódiává dolgozta át szerzeményét.

Felix Mendelssohn-Bartoldy német zeneszerző 1829-ben európai tanulmányútra indult. Először Angliában és Skóciában járt, majd Bécsen és Salzburgon át Itáliába utazott. IV. A-dúr szimfóniáját olasz élményei hatására komponálta 1833-ban, és a londoni bemutatón ő maga vezényelte. A szimfónia némileg átdolgozott változatban csak a zeneszerző halála után jelent meg, ezért bár harmadikként született, a négyes sorszámot kapta. A négytételes mű leginkább olaszos hangvételű része a virtuóz táncfinálé, melynek zenei alapjául a nápolyi saltarello, azaz ugrótánc szolgált.