Fúvósest

2018. november 12. 19:00
Vármegyeháza díszterme
Fantázia-bérlet

Műsor

Dvořák: D-dúr szerenád op. 44.

Richard Strauss: Esz-dúr szerenád op. 7

Mozart: B-dúr szerenád tizenhárom hangszerre, avagy „Gran Partita” K. 361 – részlet

Vezényel

Cser Ádám

A szerenádzene a XVIII. század második felének tipikus társas-zenéje volt. Mindenekelőtt az előkelőségek, az udvar, vagy a főurak szórakoztatását szolgálta. E művek szórakoztató jellegét jelzi az a tény is, hogy általában két tánctétel, menüett szerepel bennük. Mozartnál a szerenád műfaja komoly gondolatok és mély érzések hordozója is volt, különösen Bécsbe költözése után. Mozart az 1780-as évek elején több jelentős fúvósdarabot is komponált, ezek közül talán a legkiemelkedőbb a fúvós hangszerekre és nagybőgőre komponált Gran Partita. A mozarti szerenádok több zeneszerzőt is megihlettek. A fiatal Richard Strauss számára minden bizonnyal ezek szolgáltak mintául a müncheni tanulóévei alatt született Esz-dúr szerenád megírásához. Igazi fúvós hangzás mesterfokon – így lehetne röviden jellemezni a zeneszerző 17 évesen alkotott lírai hangvételű művét. A „mozarti formarend” fegyelme, a telített melodikus hangzás örömmel teli boldog mosolyt fakaszt a hallgató arcára.

Dvorák egy 1877-es bécsi látogatása alkalmával hallotta Mozart egyik szerenádját, s valószínűleg ez szolgálhatott alapul d-moll szerenádja megírásához. A Gran Partita modelljéhez hasonlóan a fúvós hangszerek mellé nagybogot és csellót is alkalmazott a darabban. A mindössze tizennégy nap alatt komponált mű igazi stilizált cseh falusi zene, melyben a romantikus és a kemény archaikus hangzások váltják egymást.