Brahms és Dvořák

2019. február 4. 19:00
Aba-Novák Agóra Kulturális Központ
Liszt Ferenc-bérlet

Műsor

Brahms: III. (F-dúr) szimfónia op. 90

Dvořák: H-moll csellóverseny op. 104

Közreműködik

Somodari Péter, a Bécsi Filharmonikusok szóló gordonkaművésze

Vezényel

Izaki Maszahiro

Brahms művészként és magánemberként egyaránt ellentmondásos személyiség volt: komoly, kimért, félénk és tartózkodó, de egyszersmind szeretetreméltó és derűs is, éppoly nyitottan a politika és a társadalom, mint a művészet és a tudomány kérdései előtt. Az a komponista volt, aki a korszakok közötti stílusváltás idején a rá jellemző fegyelmezettséggel törekedett a művészet teljességére. Zenéjében a romantika formabontó szubjektivizmusát párosítja a klasszikusok jegyeivel. Brahmstól idegen bármiféle programzene. Muzsikája „abszolút” muzsika a szó tiszta értelmében. Az 1883-ban bemutatott III. szimfóniájának különlegessége, hogy a nyitó fanfár háromhangos motívuma átszövi a művet, mint afféle wagneri vezérmotívum. Az F-A-F hangok mögött állítólag egy brahmsi jelige áll: frei aber froh – szabadon, de boldogan.

Dvořák Amerikában töltött utolsó esztendejében kezdte el komponálni a h-moll csellóversenyt. Brahms találóan így méltatta kompozícióját: „Igazi férfias darab” . A mű személyes titkot sejtet azáltal, hogy lassú tétele a szerző „Hagyj engem egyedül” kezdetű korábbi dalát idézi, mellyel első szerelmére gondolhatott. Amikor cseh földre visszaérkezve értesült annak haláláról, a kompozíció eredeti befejezését úgy alakította át, hogy újra megszólaljon benne az egykori kedvesére emlékeztető dallam. A versenymű a honvágy, a nosztalgia és a bánat mélyen személyes vallomása.