A bécsi klasszika

Haydn és Mozart
2019. június 3. 19:00
Vármegyeháza díszterme
Fantázia-bérlet

Műsor

Haydn: 104. (D-dúr) ”London” szimfónia hob I:104

Mozart: 39. (Esz-dúr) szimfónia K. 543

Vezényel

Izaki Maszahiro

A bécsi klasszicizmus első jeles képviselője Joseph Haydn volt. A komponista az 1750-es években lépett arra az útra, melyen közel másfél évtizeden át haladt előre töretlenül. Kemény munkával, évtizedek alatt a legismertebb és legkeresettebb zeneszerzővé küzdötte fel magát. Művészete friss, harmonikus, szimmetrikus – mint ő maga. Haydn a rövid motívumokat dolgozta ki mesterien, ettől olyan tiszta és átlátszó a zenéje. Tele van humorral és áradó jókedvvel, ettől klasszikus és örök az ő művészete. A 104. szimfóniáját 1795-ben mutatták be egy jutalomkoncerten Londonban. Naplójába ezt írta az estről: „Az egész társaság – velem együtt – igen elégedett volt. Ezen az egyetlen estén négyezer forintot kerestem. Ilyesmi is csak Angliában lehetséges.”

Mozart élete utolsó három évében olyan műveket vetett papírra, amelyek már önmagukban is egy emberélet összefoglalását adják. Az Esz-dúr szimfónia a g-moll és C-dúr „Jupiter” szimfóniával egy időben, 1788 nyarán keletkezett, s túlzás nélkül kijelenthető, hogy Mozart legnagyobb szimfóniái közül való. Az utókor kiszámíthatatlan szeszélye folytán azonban az említett másik két szimfónia vált népszerűbbé. E művek keletkezésének indítékáról keveset tudunk, de annyi bizonyos, hogy Mozart sohasem az íróasztalfióknak komponált. Fennmaradt egy levél, amely Mozart jó szándékú és bőkezű szabadkőműves páholytársának, Puchbergnek szól. Ebben a levélben Mozart említést tesz a készülő Eszdúr szimfóniáról is, az egyre halmozódó kölcsönei visszafizetésének zálogaként.