- Ez az esemény elmúlt.
A bécsi klasszika
2020. április 6. | 19:00 - 21:00
Elhalasztva!
2020. április 6. 19:00
Vármegyeháza díszterme
Fantázia-bérlet
Műsor
Mozart: Così fan tutte K. 588 – nyitány
Beethoven: IV. (G-dúr) zongoraverseny op. 58
Mozart: 41. (C-dúr) „Jupiter” szimfónia K.551
Közreműködik
Gabriela Ungureanu – zongora
Vezényel
Giuseppe Montesano
Kedves Közönségünk!
Magyarország kormányának és Szolnok Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának döntése értelmében a koncertjeinket határozatlan időre el kell halasztanunk. Így sajnos, az április 6-ai Fantázia bérletes hangversenyünk sem lesz az eredeti időpontban megtartva.
A további információkkal kapcsolatosan tájékoztatni fogjuk Önöket!
Kérjük szíves megértésüket!
A Figaro házasságának berlini sikerei idején Mozart ismét nagyobb figyelmet kapott a főúri köröktől. Ennek folyománya volt, hogy II. József császár új operát rendelt nála 1789 augusztusában – így született meg a Così fan tutte. Lorenzo Da Ponte – a darab szövegírója – ismét korerkölcsi karikatúrát készített, ezúttal a női hűség ingatagságáról. Az opera már a bemutatón óriási sikert aratott hazájában, egy évtizeddel később pedig meghódította Londont, Párizst és Milánót is. Budapesten, pontosabban Pest-Budán egy német operatársulat mutatta be először 1797-ben.
A IV. (G-dúr) zongoraversenyt Beethoven 1805–1806-ban komponálta. A nyilvános bemutató 1808. december 22-én Bécsben zajlott, ahol a szólista Beethoven volt. Ez volt az utolsó Beethoven-zongoraverseny, amelynek bemutatójakor a zongoraszólamot maga a szerző játszotta. A mű – a sikeres ősbemutatóját követően – viszonylag ritkán került előadásra. Napjainkban azonban koncerteken gyakran szerepelő, kedvelt versenymű.
Mozart 41. (C-dúr) szimfóniájának „Jupiter” elnevezése nem a zeneszerzőtől származik, bár kétségtelenül nem indokolatlan, hiszen az egész mű magabiztos erőt, nagyságot sugall. A szerző aligha tudta, hogy ez lesz az utolsó szimfóniája, amikor 1788 nyarán befejezte. Mégis, a nagy formátumú finálé ünnepélyessége mintha a lángelme aláírása lenne szimfonikus életműve végén.